Durva dolog ám ifjú, nőtlen munkás embernek lenni Budapesten :)

Miden napra jut valami történés, sok kiadás, kevés alvás, annál több "szórakozás" ami már néha inkább kényszeres cselekvés részemről...

A sok macera az van csak... Mindig elindulni, sörözni, vízipipázni szemtelenül szépre inni magunkat és megpróbálni ezt tenni a körülöttünk lévő olyan gyakran ismeretlen világgal. Hát nem könnyű az biztos, aki még nem próbálta el sem tudja képzelni!

Tegnap rájöttem valamire:

- murva unalmasak a táncolós bulik: Unom a DJ-t a pultban, Unom a nőket a szószban... egymáson táncolnak az emberek, az igényes zene szikráját sem lehet fellelni, és próbálja az igényes ember jól érezni magát? hát nem egyszerű, SŐT!

Ilyenkor kell átverekedni magadat a kényelmesen lebegtető állapotba, és "asszimilálódni" majd ha jön egy nagyon tar szám, ahol még a helyiek is ki vannak borulva. Te pedig letaglózva állsz, hogy mi a tavasz van? ezt komolyan nem hiszem el, hogy ilyen durván fos zene is létezik.

Nincs más lehetőség, meg kell szökni, és az Andrássyn hazafelé sétálva felismerni az éj és élet érthetetlen élményeinek szépségét!

Hát igen, nincs mást tenni, menni, lenni kell amíg csak lehet!

Jah, igyexem különböző nem oda illő betűk segítségével burkoltan tálalni az obcén kifejezéseket!

Bár úgysem fogja senki megtalálni a blogomat, sőt lehet még én sem :)

Ha véletlen mégis, és képes voltál egészen idáig elolvasni az oldalt, legalább annyira nem vagy normális mint ÉN :) jah, és akkor már légyszi írj valamit a kommentek-hez