Múlt héten aki el-el szokott látogatni hozzám a blogra, könnyen észrevehette, hogy nem írtam semmit!
Ez nem azért van, mert feladtam volna a harcot az éterben, hanem azért mert otthon valahogy nem tudok postolni. Nincs kedvem nagyobb gépelésbe/gondolkodásba bocsájtkozni :)
Mivel múlt héten kissé beteg voltam, úgy döntöttem inkább otthon maradok, és rápihenek a Berlin-i kiruccanásunkra. Ami többé-kevésbé sikerült is...
Az út iszonyat hosszú volt, és nagyon xarul is indult legalább: mert indulás előtt sikerült odacsuknom a jobb gyűrűsujjamat, igen erősen a bejárati ajtóm becsukásakor. Azt hittem, hogy kb. összeesek az örömtől. Így kénytelen voltam az egész hétvégi buli/koncert szezont, 1 egész fontos ujj használata nélkül végignyomni (basszusgitárt és derbukát püfölve egyaránt).
Berlinről annyit tudok elmondni, hogy semmi extrát nem találtam abban a városban. Gyakorlatilag olyan volt mintha Pesten, vagy bármely más "cityben" jártam volna. Nyilván meg van Berlinnek is a maga szépsége, csak sajnos annyi időnk nem volt körbejárni.
Egy biztos alter körökben mozgóknak ajánlanám a Zapata nevű "industrial sztájl" beülős/kortárs helyet. Igen érdekes dolgokkal találkozhat ott az ember!
A koncertünk szerencsére igen jól sült el, bár kevesen jöttek el, de a közönség "lelkére" nem lehet panasz. Kis-nyugis családias koncert a Szimplában, Berlinben, ilyen is kell! :)
